Sokszor olvassuk, halljuk: egy apa el van tiltva gyermekétől, vagy csak a minimális kapcsolattartásra van lehetősége. Sokan legyintenek: biztos maga okolható. De ritkán nézünk mögé: vajon valóban elég okkal fosztják meg az apát a gyermekétől? Magyarországon évről évre növekszik azoknak az apáknak a száma, akik vagy bírósági döntés miatt, vagy az anya hozzáállása miatt válnak láthatatlanná saját gyermekük életében. Pedig számos kutatás bizonyítja, hogy az egészséges apai kapcsolat elengedhetetlen a gyermek lelki fejlődéséhez.
Az úgynevezett szülői elidegenítés bármelyik oldalról érkezhet – de a magyar igazságszolgáltatás rendre az anyákat részesíti előnyben. Ez a gyakorlat gyakran egy egyszerű, de nagyon káros sémára épül: „aki a gyerekkel él, az dönt, a másik alkalmazkodjon”. Ez oda vezetett, hogy a bírósági perek többségében az apák – még ha szabálykövető, felelősségteljes szülők is – csak asszisztálnak saját gyermekük életéhez, legfeljebb hétvégenként vagy ünnepnapokon jutnak szerephez.
Itt lenne az ideje, hogy mind a jogalkotók, mind pedig a jogalkalmazók túllépjenek a régi beidegződéseken, és az apai jelenlétet ne másodlagos opcióként, hanem a gyermek – és a társadalom – érdekében nélkülözhetetlen tényezőként kezeljék. (CIVILHETES)