Szülői elfogultság a család dinamikájában
Amikor a szülői elfogultság kérdése felmerül, sokan ösztönösen védekeznek: „Én mindig egyformán bánok a gyerekeimmel”, vagy „Nincs kedvencem.” Azonban a valóság gyakran árnyaltabb. Minden szülőnek lehetnek olykor tudattalan elfogultságai, amelyek – anélkül hogy észrevennék – káros hatással lehetnek a család összetartására és belső békéjére.
A problémák különösen akkor válnak súlyossá, amikor a szülői elfogultság családi konfliktusokat generál, s ezek a konfliktusok akár otthoni erőszakhoz is vezethetnek. Egy gyermek hátrányos megkülönböztetése, vagy a másik kivételezése gyorsan felszínre hozhat rejtett feszültségeket, amelyek egyébként hosszú évekig csendben szunnyadhatnának.
Családi konfliktusok – a felszín alatti feszültség
Gyakori, hogy a testvérek közötti feszültség gyökere visszavezethető a szülők viselkedésére. Például amikor az egyik gyermeket folyamatosan dicsérik, míg a másik minden próbálkozása kritika tárgyává válik, az utóbbi gyermek könnyen úgy érezheti, hogy ő kevesebbet ér. Ez a szülői elfogultság nyomot hagy az önértékelésen, a kapcsolatképességen, és még a jövőbeli párkapcsolatokban is megmutatkozhat.
Nem ritka, hogy az elnyomott gyermek dühösen reagál, viselkedésével még inkább megerősítve a szülők negatív hozzáállását – ez egy önmagát erősítő ördögi kör. Ilyen helyzetben egyszerűen nem elegendő csak a gyermeket „jobb viselkedésre” kérni; a problémák gyökerét a családi rendszer egészében kell keresni.
Szülői elfogultság és otthoni erőszak
Amikor egy gyerek rendszeresen olyan helyzetbe kerül, ahol őt hibáztatják a családi konfliktusokért, vagy testvéreit kivételezve előnyökhöz juttatják, az hosszan tartó pszichológiai sebeket ejthet. Az elhanyagolás, érzelmi manipuláció, vagy nyílt bántalmazás is megjelenhet a háttérben, anélkül hogy a szülő szándékos rosszindulatból cselekedne. Ez is a szülői elfogultság egyik legveszélyesebb arca.
Az otthon, amelynek a biztonság szigetének kellene lennie, így a feszültség, félelem és bizonytalanság forrásává válhat. Az érzelmi elhanyagolás, vagy épp a párkapcsolati erőszak következményei minden családtagra kihatnak – nem csak arra, aki közvetlenül elszenvedi az igazságtalanságot. A gyermekek ilyenkor burok nélkül maradnak, és elkezdenek saját túlélési stratégiákat kialakítani: visszavonulás, lázadás, vagy épp mások megbántása.
Érzékeny felismerés: nem mindig nyilvánvaló
Felismerni a szülői elfogultság jeleit fájdalmas folyamat lehet. A szülő saját nevelési módszereit újra kell értékelnie, visszagondolnia saját gyermekkorára, és megfigyelnie, hogyan reagál bizonyos helyzetekben. Gyakran csak akkor derül ki a bántó dinamika, amikor már komoly feszültség van a családban – vagy amikor a gyermek felnőttként, akár terápiás folyamatban szembesül a múlt eseményeivel.
Empatikusan, őszintén és nyitottan beszélni a családi szerepekről, érzésekről és elvárásokról az első lépés lehet a változás felé. A szülői elfogultság felismerése nem a hibáztatásról szól, hanem az újrakezdés lehetőségéről.