Minden családnak megvannak a maga kis titkai, a sajátos rituáléi és persze a mindennapos szokásai. Ezek az apró, ismétlődő cselekvések – a közös vacsorák, a reggeli kávézás, a hétvégi programok, vagy akár az, ahogy megbeszéljük a napunkat – formálják leginkább a családon belüli légkört, azaz a családi dinamikát.
A családi szokások nem csupán ismétlődő cselekvések; ők a cement, ami összetartja a család tagjait, vagy épp ellenkezőleg, repedéseket okoz a kapcsolati hálón. Amikor a szokások építő jellegűek – például rendszeres, nyílt kommunikáció, tiszteletteljes viták, érzelmek kifejezésének elfogadása –, az erősíti a bizalmat, a biztonságérzetet és a tagok közötti kötődést. Ez egy egészséges dinamikát eredményez, ahol mindenki érzi, hogy meghallgatják, támogatják és elfogadják.
Ezzel szemben, ha a szokások negatívak vagy hiányoznak az építő elemek – például kerülés a problémák megbeszélése, kritizálás a támogatás helyett, érzelmi elhanyagolás, vagy a tisztelet hiánya –, az rombolja a családi kohéziót. Az ilyen diszfunkcionális szokások feszültséget teremtenek, aláássák a biztonságérzetet és megnehezítik az egészséges kapcsolódást. Az elfojtott feszültség, a tisztelet hiánya és a rossz kommunikációs minták pedig sajnos táptalajt jelenthetnek a családon belüli konfliktusoknak, extrém esetben pedig a bántalmazás különböző formáinak.
A bántalmazás megelőzése szempontjából kulcsfontosságú, hogy felismerjük a szokások erejét. Tudatosan építhetünk olyan szokásokat, amelyek védelmezik a családtagokat és elősegítik a tiszteleten alapuló kapcsolatokat. Ilyen szokás lehet a rendszeres „családi értekezlet”, ahol mindenki elmondhatja, mi foglalkoztatja; a tiszteletteljes hangnem használata vita közben is; a bocsánatkérés és megbocsátás képességének gyakorlása; vagy épp az, hogy segítséget kérünk külső szakembertől, ha úgy érezzük, elakadtunk.
Fontos szokássá kell válnia annak is, hogy egyértelmű határokat szabjunk a családon belül, és ezeket tiszteletben tartsuk. Meg kell tanulnunk (és gyermekeinket is meg kell tanítanunk) nemet mondani arra, ami kényelmetlen vagy bántó, és el kell fogadnunk mások határait is. A biztonságos légkör megteremtése, ahol mindenki bátran kifejezheti érzéseit félelem nélkül, az egyik legerősebb megelőzési forma. A szokások nem csak úgy vannak; mi alakítjuk őket, és rajtuk keresztül alakítjuk a családi életünket.