A családi normák jelentős hatással bírnak a családi erőszakra, ahogyan a család belső dinamikái is alapvetően befolyásolják a konfliktusok kimenetelét. A család, mint az elsődleges társadalmi egység, nemcsak a szeretet és támogatás színhelye, hanem sok esetben a feszültségek és az erőszakgyakorlás színtere is. Azok a normák, amelyek meghatározzák a családtagok közötti interakciókat, alapvetően formálják a családi élet minőségét és biztonságát.
A családi normák között fontos szerepet játszanak a hatalom, az irányítás és az alávetettség kérdései. Ezek a normák valamilyen formában befolyásolják azt is, hogyan kezeljük az érzelmeinket, a konfliktusainkat és a stresszes helyzeteket. Például egy olyan család, ahol a férfiak domináló szerepet töltenek be, könnyen vezethet a női családtagok elnyomásához, amely fokozott kockázatot jelent a családi erőszakra. Azokra a következő generációkra, akik ilyen minták között nőnek fel, szintén nagy hatással vannak ezek a normák, hiszen ők is hasonló módon kezdik el alakítani kapcsolataikat.
Az erőszakos viselkedés gyakran nem csupán az egyének közötti hatalmi harcokból ered, hanem a körülöttünk lévő társadalmi elvárásokból és normákból is. A családi normák, amelyek tolerálják vagy igazolják az erőszakot, megnehezítik a családtagok számára, hogy felismerjék a problémát, és megkeressék a megoldást. A bántalmazás gyakran rejtett, és sok esetben a családtagok hite abban, hogy “ez a normális”, megakadályozza a helyzet megváltoztatását.
Fontos kiemelni, hogy a családi normák megváltoztatása nem egy könnyű folyamat. A szülők és a nagyszülők által hozott értékek, amelyek a családi élet részét képezik, gyakran generációkon át öröklődnek. Ezek a minták viszont nem csak a család szintjén, hanem a társadalom egészében is érvényesek lehetnek. A közösség szerepe kulcsfontosságú: a támogató közeg, amely segít a pozitív normák kialakításában, hozzájárulhat ahhoz, hogy a bántalmazás elfogadhatatlan legyen.
Az interakciók és a kommunikációs minták megváltoztatása érdekében szükséges a családon belüli edukáció. A konfliktuskezelési és kommunikációs készségek fejlesztése alapvető lépést jelent abban, hogy a családtagok képesek legyenek kifejezni érzéseiket anélkül, hogy erőszakhoz folyamodnának. A bántalmazott fél számára fontos lehet, hogy olyan támogató struktúrákra találjon, amelyek segítenek neki megérteni a helyzetét és a kimeneteket. Ezen normák irányítása eltérő lehet a különböző közösségekben, de a cél azonos: biztonságosabb és szeretetteljesebb családi környezetet teremteni.