A hagyományőrzés mélyen gyökerezik kultúránkban, és nem csupán a múlt megőrzésére, hanem a családi dinamika fejlődésére is hatással van. Manapság, amikor a társadalom egyre inkább a modernizáció felé halad, sokan elfeledkeznek arról, hogy a hagyományok nemcsak a szokásokról, hanem az emberi kapcsolatok minőségéről is szólnak. Az otthoni bántalmazás, mint tabutéma, gyakran elrejtőzik a családok mélyén, és éppen a hagyományőrzés hiányosságai miatt nem kerül szóba.
Azok a családok, ahol a hagyományok szilárd alapot képeznek, gyakran képesek tiszta kommunikációra és kölcsönös támogatásra. Azonban, ha a hagyományok helyett a csend és a szégyen kerül előtérbe, az nemcsak az egyénekre, hanem az egész családra is pusztító hatással lehet. Számos áldozat tapasztalja, hogy a családon belüli bántalmazásról való beszélgetés elfogadhatatlan, és sok esetben ezt a tabutéma fölé magasodó hagyományok írják elő. A hagyományőrzés, amely a szeretetet és a támogatást kellene, hogy kifejezze, így paradox módon a sötét titkok megőrzésére is szolgálhat.
De miért kellene továbbra is elhallgatnunk? Miért nem hozhatnánk napvilágra a családi dinamikák sötét oldalát, hogy a hagyományőrzés tényleg a kereteket és a biztonságot teremtse meg, amit a családok megérdemelnek? Amellett, hogy tiszteletben tartjuk a hagyományainkat, fontos, hogy a valóságot is elfogadjuk. A hagyományok nem lehetnek mentsvárak a fájdalom és a szenvedés elől, sokkal inkább eszközök a gyógyulásra és a változásra. Ha a családi dinamika elfelejti a tiszteletet és az empátiát, akkor a hagyományőrzés is csak egy üres forma marad.
A közelmúltban egyre többen mernek beszélni a családon belüli bántalmazás problémájáról, ezzel megindulva egyfajta változás felé. Ezt a változást a hagyományok mellett, de a modern értékekkel összhangban kell kialakítanunk. Ahogyan a hagyományőrzés erősíti identitásunkat, úgy képes arra is, hogy keretet adjon a szavainknak, amelyekkel a nehéz témákat fel tudjuk hozni.
Az igazi hagyományőrzés nem csupán a múltunk megőrzését jelenti, hanem a jövőnk formálását is. Azáltal, hogy megbeszéljük a családi dinamikákat, a fájdalmat és a titkokat, a hagyományainkat új tartalommal töltjük meg. Képzeljünk el egy olyan családot, ahol a hagyományok nemcsak csonka példák, hanem aktív részei az életnek, ahol a szeretet és a támogatás uralkodik. A bántalmazásnak és a szégyennek nem kéne meghatároznia a családi kapcsolatok minőségét, hiszen a valódi hagyományőrzés a nyitottságról és az elfogadásról szól.